A településsel egy időben megalakul a Református Egyház is, hiszen az ide települők magukkal hozzák Makóról Boros István prédikátort családjával együtt, illetve Szentesről Szedery János tanítót. Ők kezdik meg e helyen a református Egyház és felekezeti oktatás megszervezését egy, a német telepesek által hátrahagyott, elavult épületben és az ehhez kapcsolt nádfedelű imaházban. A kincstár kötelezi magát, hogy a háború után az egyháznak templomot, a lelkipásztornak pedig még a háború alatt tisztességes lakást építtet. Ezeket az épületeket azután a közösség köteles karbantartani. A prédikátor mostani házát pedig kötelesek átalakítani tanteremmé és tanítói lakássá, az átalakítás és a későbbi karbantartás a község feladata. Igaz ámbár, hogy a kincstár, az összes, telepesekkel megkötött szerződésben ígéretet tett egy méltó templom és lelkészi lak felépítésére, de sajnos ezen ígéretek valóra váltását évtizedekig hiába várták a végváriak.

Boros István prédikátor 1805 –ben, 62 éves korában bekövetkezett halála után Isten Szent Igéjének hirdetését, és az egyházért folytatott nemes harcot e helyen Kutasy József Vadászról (1806 – 1824), Menszár Ferenc Békésről(1824 – 1828) illetve Dvorszki András Dobozról (1828 – 1832) vállalták fel és végezték szívvel – lélekkel, Isten dicsőségére. Nem ő rajtok múlott, hogy a végvári gyülekezetnek majd 40 év leforgása alatt sem sikerült egy illő templomot és lelkészi lakot építeniük. 1832 –ben, Dvorszki András távozása után Gönczi Zolnai Dániel lelkipásztor mint gyulai káplán hivattatott meg a megürült Végvári (akkor még Rittberg) papságra és ő is ugyanabban a nádfedeles imaházban kezdi szolgálatát, melyben egykor az első lelkipásztor, Boros István végezte.

Erről így emlékezik meg: „ Alól írott bizonyságot teszek arról, hogy az 1795 –ik évben keletkezett, s most jelenleg 2190 lélekből álló magyar ajkú rittbergi reformált hitű egyháznak, mióta én benne lelkészi hivatalt folytatok, se kőből, vagy más matériából alkotott rendes temploma, sem alkalmas papi lakja nem volt. Az isteni tisztelet előbb egy náddal fedett alacsony házban végződött, s ez 1847 –ben Június havában leégvén, helyébe egy cserépfedelű gyenge alkotású új imaház épült téglából, s amelyet most is használunk. A papi lak pedig roskadásnak indult, s már elavult hitvány hajlék lévén, benne lakni nyomorúság. Kelt Rittbergen Október haván 1859. Zolnay Dániel r. L.P.”

1847 –ben tűzvész martalékává válik a parókia és az imaház. Igy elkerülhetetlenné vált egy új imaház felépítése. Az emberek a már várva várt templom felépítésére gondoltak, pénzhiány miatt azonban csak egy új, jobb kinézetű és cseréppel fedett imaház készült el, melyet az 1848 –as évben d. Nagy Mihály gondnoksága alatt fel is szenteltek.

1853 –ra aztán Teleki Mihály gondnoksága alatt, az új parókia is elkészült. Ámde a végváriak sohasem mondtak le arról az álmukról, hogy e helyen templomot emeljenek az örök istennek. Lassan - lassan eleget téve minden fonákságnak és összegyűjtve a szükséges pénzösszeg egy jelentős hányadát, végre 1858 július 12 –én megkezdődött a végvári templom építése. Forgács Jakab temesvári építőmestert bízzák meg a templom felépítésével.

A templom építését tartalmazó okirat: az Előljárók, belső hivatalnokok, templom gondnokok, választmányi tagok neveit, továbbá a népség, családfők és iskolás gyermekek számát tartalmazó „Emlék Okiratok”-kal együtt (mihez néhány darab réz és ezüst pénz is járult) egy hosszúkás alakú, háromujjnyi átmérőjű hengerüvegbe, az építendő templom nyugati oldalában, a torony felőli első oszlop közepébe tétetett, mintegy kilenclábnyi magasságra a földtől. (Augusztus 24 – én 1858) Az ekkori alkalomhoz illő vallásos szertartáson, mit a helybeli lelkész végzett, több vidéki protestáns pap és világi úr volt jelen a néppel együtt.

A templom tornyának tetejére 1860. szeptember 16 –án tétetett fel a gomb és fölé a csillag.

Zolnay Dániel így emlékezik meg az első templomról:

„Legfőbb dísze pedig egyházunknak az egyszerű stílusban épült, de csinos templom, bádog tetejű magas tornyával, melynek alapja 1858. jul. 12-én tétetett le és elkészült 3 év alatt, csupán a belső felszerelés hibázván még. Az épület hossza 20 öl, szélessége 8 öl, fala magassága is 8 öl és cseréppel fedett. ( Hatalmas ablaknyílások, egy üvegtáblás ablakkeretek, boltozatos mennyezet, csonka tetőzetű torony) A ráfordított anyagi költség a szükséges anyagi szerekén (u.m. téglán, kövön, meszen és cserépen) kívül, miket a helység adott, 16.000 o.é. (osztrák értékű) forintot tesz. Ez új hajlékban az isteni tisztelet elkezdődött június 23 –án 1861.”

„Az 1860 –ik év augusztus havának 28-ik napja a rittbergi református egyházra nézve a lakosoknál mindég emlékezetes nap leend. Ennek délutánján akartuk ugyanis új templomunk tornyának bádoggal fedett tetejére, református hitünk jelképéül feltenni az aranyos csillagot a hozzátartozó gombbal együtt, de az ünnepélyes tett az ácspallér gondatlansága miatt szerencsétlenül ütött ki. Ugyanis a torony tetején felállított kecskelábra alkalmazott hosszú fa, vagy gerenda, melynek végére volt kötve az emelő csiga, azon pillanatban, midőn már a csillag a gombbal együtt a toronytető ormáig ért, letört a teher alatt ( a fa már korhadt lévén), s a réz csiga az aranyozott gombbal, csillaggal és a magasban fenn lengő nemzeti zászlóval együtt az öt öllel alantabb fekvő állásra zuhant. S ez esésre a nemzeti zászló szétszakadt, a gomb nagyobb része behorpadt, a csillag formátlanná lett, és a rajtok keresztül menő vasrúdnak is eltört egy része felülről. Melynek látására a felgyűlt sokaság szájából a rémület, s ijedtség borzasztó hangja rohant ki, s e váratlan esemény után a hely színéről mindnyájan megilletődve, levert kedéllyel oszlánk szét. Ember halál nem történt. Az összezúzott gomb és csillag még az nap vissza küldetett Temesvárra.

A csillag feltevési másodszori próba szerencsésen ment végbe szeptember hava 16 –án, temérdek nép gyülekezvén fel az egyházi szertartással végzett ténynek látására a helységből. Voltak néhány idegenek is.”

Emlék okáért:

„Az 1858 –ik év Július havában építeni kezdett új templomunk tornyának tetejére feltétetett ezen gomb a csillaggal együtt az 1860 –ik év szeptember hava 16 –án. Lévén országunk királya ’-ső Ferencz József Császár. A földes úr N. méltóságú Báró Sina Simon ő excelentiája. A helység bírája Czeglédi András. Jegyzője Turcsányi Rudolf. Az egyház lelkipásztora Zolnay Dániel. A népesség összes száma 2260…”

„A harangok, mik eddig földszint falábon állottak az új toronyba feltétettek November hava 15 –én 1860.”

„ Isten dicsőségére, vallásunk díszére és a hívek lelki javára közadakozásból, s közös erővel épűlt új templomunk szinte 4 év leforgása alatt egészen elkészülvén, abban az első istentiszteletet nagy sokaság jelenlétében az 1861 –ik évi Június hava 23 –án végeztük ünnepélyesen.

A volt Imaházból pedig a már megszaporodott fiú és leány gyermekek számára, két külön iskolát formáltunk az 1861 –ik évi Július havában.”

Amilyen nagy volt a végváriak öröme ekkor, nem akkora, de százszorta nagyobb volt fájdalmuk, amikor 3 év múlva azt tapasztalták, hogy a fél évszázad összekuporgatott filléreiből épített Isten háza repedezik. Pár hónap leforgása alatt a repedések olyan méreteket öltöttek, hogy az egyház vezetősége, elővigyázatossági okokból előbb bezáratta a templomot, majd közveszélyes volta miatt a hatóság rendeletére 1869 –ben részben lebontatta.

„ Forgács Jakab temesvári építő mester úr, templomunk felépítését 1858 –ban magára vállalván, miután ez épület mielőtt kellőleg és szabályszerűleg nekünk átadatott volna, annyira megromladozott, hogy végképpen lerogyásától tarthatunk…”

Zolnay Dániel 1878 –ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása által megüresedett a lelkészi állás, melynek betöltésére a gyülekezet Zöld Mihály lelkipásztort hívta meg. Az új lelkész ugyancsak mindent elkövet, hogy az egyház minél hamarabb felépítse új templomát. Ez irányú igyekezete nem volt hiábavaló, ugyanis a végváriak 1887 június 28 –án elkezdik az új templom felépítését, melynek toronygombját 1888 június 17 –én , ünnepélyes keretek között húzták fel. Az építő vállalkozók, kiknek munkáját a ma is álló templom dicséri, T. Veres Károly és Borbély János nagyszalontai mesterek voltak. Ekkor a református egyház 2090 lelket számlált. A szószéket és templomi bútorzatot Tóth Pál asztalos, Küble György temesvári aranyozó és Zsír János mázoló segéd készítették 1889-ben. A templom díszmeszeltetését Ungor János és neje Pintér Rozália végeztetik el 1903 –ban, melyet aztán megismételt ezek unokája Sándor és neje 1948 –ban.

Id. Zöld Mihály lelkipásztor 1908 –ban bekövetkezett halála után ennek fia ifj. Zöld Zoltán lesz a végvári gyülekezet lelkipásztora. 1880 március 16 –án született Rittbergen. Iskoláit szülőfalujának iskolájában kezdi, középiskoláit a hódmező-vásárhelyi, majd a piaristák temesvári gimnáziumában és szarvason végezte, ahol éretségizett. 1895 szeptemberében a debreceni kollégium teológiai szakára íratkozott be, melynek elvégzése után az 1902 év nyarán Hódmező –vásárhelyre ment káplánnak. 1903 –ik év őszén makón káplánkodott. 1904 év tavaszán a szilágysámsoni református gyülekezet választotta meg lelkészéül, hol 4 évet töltött. Édesapja halála után hívta meg szülőfaluja lelkészéül 1908 –ban. Itt működött 1931 július 6 –án bekövetkezett haláláig.

Az ő lelkészségének ideje alatt felépült az új lelkészi lakás, majd az 1910. évben nekifogtak egy új, a kor követelményeinek mindenben megfelelő 5 tantermes, modern, irodával és igazgatói lakással ellátott iskola felépítéséhez, melyet 1911 november 11 –én adtak át rendeltetésének. További munkássága ideje alatt fejlődött azután az iskola 4, pár év múlva pedig 5 tanerőssé.

Időközben elkészült a templom orgonája is, melyet B. Kovács József és neje Bencze Erzsébet építtetett Wegenstein C.L. temesvári mesterrel.

1922 – ben a hívek három új harangot öntettek a régiek helyett, melyeket beöntöttek az első világháborúban hadi célokra. Ezek a harangok hívják ma is az Isten házába a megfáradtakat és megterhelteket.

1926 –ban alakult meg a református férfi „Dalkör”, amely 1935 –ig működött közel 40 taggal, s ez évtized végéig lassan megszűnt. A Dalkör vezetője és karmestere Zöld Zoltán tanító.

Ifj. Zöld Mihály 1931 –ig volt a gyülekezet lelkipásztora.

Őt követte:

Orth Imre (1932 – 1938)

1938. IX. 12 - SZÓSZÉK ARANYOZÁSA - LEHŐCZ LAJOS és neje.

Tőkés Béla (1938 – 1955)

1948. - ATEMPLOM MESZELÉSE LÁSZLÓ BURGMANN szobafestő és mázoló buziásról.

1951. III. 15. – SZÓSZÉK ARANYOZÁSA, aranyozta KISS ANDRÁS.

1951. III. 21. - ORGONA ARANYOZÁSA, aranyozta KISS ANDRÁS.

1954 –ben, a község fennállásának 160. évfordulójára emléktábla került a templom belső falára.

Dr. Kádár István (1955 – 1967).

1960 –ban a hívek önkéntes adományából kívül – belül újrameszelik a templomot. (1960 - ATEMPLOM MESZELÉSE, KLEMENCZ JÁNOS szobafestő GÁTALJA).

1966 –ban közadakozásból megjavítják az orgonát. (1966 augusztus 14 -28 - ORGONA JAVÍTÁSA Drága Orgonánkat Kalcsó Béla temesvári orgonajavító mester által közadakozásból megjavítottuk, amikor is a lelkipásztor Dr. KÁDÁR ISTVÁN egyházmegyei főjegyző főgondnok R. SZABÓ JÓZSEF volt. SOLI DEO GLORIA!)

Bármilyen ínségesnek tűnnek is ezek az esztendők a múlt távlatából visszatekintve rájuk, látnunk kell azt, hogy Végvár népének mindenkor a legfontosabb Isten háza volt.

Ezen áldott emlékű lelkipásztorok sorát Nagy István (1968 -1973) és Székely Béla (1974 – 1995) lelkipásztorok folytatják, akik a kommunista diktatúra nehéz, lelket és hitet romboló évtizedeiben őrizgették a hit halványan pislákoló mécsesét az emberek lelkében.

Székely Béla lelkipásztor szolgálatának éveiben:

1988 –ban ünnepelték a templom 100 éves jubileumát(centenárium) népes gyülekezet jelenlétével.

1994-ik évében a község fennállásának 200 –ik évfordulóján a templom külső falára emléktáblát helyeztek el Ballassi Bálint örökérvényű kérdésének idézetével: „Vitézek, mi lehet, ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” ( Az emléktábla Ungor Csaba helyi származású, Ausztriában élő képzőművész alkotása.)

Szoboszlai - Gáspár István (1996 – 2002) Lelkipásztori szolgálata alatt: újraalakul a Nőszövetség, közadakozásból újrajavítják az orgonát, felszerelik a templomot hangerősítéssel, és elindítják az ifjúsági bibliaórákat. Az ő és felesége kezdeményezésére elindul végváron egy hagyományőrző néptáncmozgalom 2000 -ben.

Gyöngyösi- Sipos Csilla (2003 - 2008) Az ő lelkipásztori szolgálata alatt sikerült az egyháznak a visszaszolgáltatott iskola épületét az államnak az egyházközség szempontjából előnyösen eladni.

Bódis Ferenc (2008 –

2008 –ban megünnepeltük a templom fennállásának 120. évfordulóját.

2009 áprilisában elkezdődött az 1888-ban épült, 121 év után meglehetősen viharvert állapotban levő végvári református templom felújítása. A gyülekezet számára ez egy örömteli esemény. Mint lelkipásztor rendkívül elégedett vagyok a presbitérium és a gyülekezet pozitív hozzáállásával.

A felújítás költségeit a végvári iskola eladásából befolyt összegből fedezzük. A munkálatok elvégzését egy erdőszentgyörgyi vállalkozó, Kemenes László vállalta el. Váltakozva 12 -14 munkás végezte a felújítási munkálatokat. A szállást és az étkezést a végvári református gyülekezet biztosította az erdélyi munkásoknak.

„Tizennyolc hónapos határidőre vállalták el a felújítást az erdélyiek, de olyan jó ütemben haladtak a munkálatok, hogy késő őszire elkészülhettünk a munkával. Először az alapok szigetelését végeztettük el kívül-belül, majd kívülről felállványozták a templomot és leverték a vakolatot. Kijavították és lefestettékk a bádogból készült tetőzetet, kicserélték a lefolyó csatornákat, a torony ablakait, újból levakolták és lefestették a külső falakat. A hiányzó toronygombot pótoltuk és kicseréltük a már megrongálódott hátsó gömböt a csillaggal együtt. A templombelső kijavítása magába foglalta a villanyhálózat teljes cseréjét, a falakról a budai föld eltávolítását, a glettelést és festést, ajtók-ablakok festését. A templomra jellemző csillagos mennyezet restaurálását. A teljes költség meghaladta a 2 milliárd régi lejt. A templom fűtését egy későbbi időpontban szeretnénk megoldani.

Felújítottuk a templomon belül a karzat alatti részen kialakított gyülekezeti teremet, amelynek a központi fűtéssét feljavítottuk, s így télen az istentiszteletek tartása kellemes körülmények között történhet

Pünkösdi Apor zilahi orgona javító mesterrel kitakaríttattuk és behangoltattuk az orgonát.

A parókia épülete is átesett egy nagyobb külső és belső felújításon, amelyet részben Fehér Nándor helybéli válalkozó, részben pedig a templomot felújitó cég végzett el.

Az egyházközséget több eszmei értékű tárgy gazdagítja, mint:

Klenódiumok: 6 úrasztali kehely, 2 XVII. századi ónkanna, 1 ezüstözött boroskanna, 2 keresztelő tál, 1 keresztelő kanna, 1 úrasztali tálca.

Bibliák: 2 Utrechti Károli Gáspár fordítású 1794 –es Bibli a végén a Szenczi Molnár Albert zsoltáraival (az egyik még az eredeti bőrkötésben). Kiadta K. Sz. Pethe Ferentz. Kisszántói Pethe Ferenc nyolc évig tartó utrechti tartózkodása alatt korrigálta és újra kiadta az 1765-ös Utrechti Bibliát Szenci Molnár zsoltáraival és bibliaolvasó kalauzzal. Az övé az utolsó az Utrechti Bibliák sorozatában. Újszövetségének hazai kiadása is volt (1817).

Örömmel mondhatjuk el, hogy: aktív és összetartó Presbitériuma van az Egyházközségnek, tevékeny Nőszövetsége, lelkes gyermek és ifjúsági csoportok valamint pezsgő közösségi és kultúrális élet zajlik a községben.

Istennek hála végvár népe 215 év után is él és élni akar, és a teljesen felújított református templomban immáron 121 éve hirdettetik az örök Ige. SOLI DEO GLORIA! ISTENÉ LEGYEN A DICSŐSÉG!

Bódis Ferenc lelkipásztor